Mindig szerettem a meséket és kitaláltam a magam meséit, amelyekben én voltam a királylány, de inkognitóban.

​

A nagyi szerep teljesen más mint a szülő szerep volt, akkor minden pörgött, működtetni kellett egy hat tagú családot, valahogy saját mesékre nem jutott idő.

​

Amikor az első unokámnak már lehetett mesélni, akkor eszembe se jutott olvasni, mindig meséltem és az unokám beleszólt, hogy mama így legyen, vagy úgy legyen, és a mese arra kanyarodott, amerre ő akarta.

Nagyon örülök, hogy akkor elkezdetm leírni a meséinket, mert így egyre bővül a mesetár.

​

Mivel kommunikációs tréner is vagyok ezért nagyon közel állnak hozzám a játékos, nem-formális tanulási módszerek. Ezt az eszköztárat használom mesélés közben is.