A Holdfény tó

Hol volt ez a tó? A Bendő erdő egyik tisztásán. A Holdfény tündérek vigyáztak rá és sohasem járt arra ember.

​

De egyszer egy kislány anyukája beteg lett, elvesztette az erejét. Csak feküdt szótlanul, a kislány meg térdelt mellette és sírt.

​

Addig addig sírt, hogy egyszer csak egy madárhangot hallott. 

Mintha azt mondta volna, hogy:

​

Gyere velem 

Gyere velem 

Gyere velem 

 

Körülnézett, persze a szobában nem volt madár. Kiment a teraszra és ott a jázmin bokron egy kicsi ezüst madár azt dalolta, hogy 

​

Gyere velem 

Gyere velem, 

de hozz egy pici üveget magaddal.

 

A kislány, Marllának hívták, visszaszaladt a szobába. Az asztalon éppen volt egy pici orvosságos üveg, gyorsan kiürítette, becsukta és zsebre tette.

 

Újra kiszaladt a teraszra, a kicsi ezüst madár várt rá.

Elindultak.

Csak ment és ment és ment és szaladt és szaladt és szaladt a madár után.

 

Bement a Bendő erdőbe, ahova soha nem volt szabad bemennie. 

Csak szaladt és szaladt. 

Több mint két órát. És egyszer csak egy tisztásra ért. 

 

A tisztáson volt a Holdfény tó.

 

Éppen telihold volt és a Holdfény tó úgy nézett ki, mint egy nagy ezüst tányér.

Sok-sok pici holdfény tündér repkedett a tó körül, egészen a hold közelébe is fel tudtak szállni, a holdtól kapták az energiájukat.

 

A kislány gyorsan bele merítette az üveget a tóba és az üveg tele lett holdfénnyel. 

Mire becsavarta az üveg tetejét, újra a teraszon állt.

 

Bement a szobába, megmosta édesanyja arcát és kezét a holdfény vízzel. Anyukája kinyitotta a szemét felült, mosolygott és Marilla tudta, hogy minden rendben lesz. 

És így is lett. 

 

Marilla nem talált vissza többé a Holdfény tóhoz, de ha szomorú volt, álmában mindig együtt táncolt a Holdfény tündérekkel és a kicsi ezüst madár énekelt neki.