Ez a sárga üvegtányér párjával és néhány sárga üvegtálkával a nyolcvanas években került a háztartásunkba.
És szolgált, nem is akárhogy.
Minket, négy gyereket, öt unokát.
És most eltörtem, kiesett a kezemből.
Az a hőálló típus, amely ezer darbra hullik.
Egy pillanat alatt beterítette a konyhát.
Összesöpörtem és nem volt szívem kidobni.
Beletettem egy üvegbe dísznek. Szép is volt, csillogott a napfényben.
De megtévesztésig hasonlított egy adag összetört karamelre.
Bár minden unokámnak elmondtam, hogy ez a sárga tányér,, csak darabokban, mégis féltem egy kicsit.
Hátha valamelyik kinyitja és megkostólja, mint cukrot.
Szóval döntöttem és kidobtam.
Azaz beletettem egy ép üvegbe, és elhatároztam, hogy a szelektívben az üvegek közé dobom.
Azt gondoltam, hogy hátha így lesz még egy élete.
Valakinek az asztalára kerül, vagy sok-sok asztalra egy-egy darabkája újabb csészeként vagy tányérként, vagy akár tortatartóként és újra kedvenc lesz és sok-sok évig szolgál mások örömére.
Így legyen.
Commentaires