Mama, ma itt alszunk? - kérdezte két és fél éves unokám.
Ma nem, majd csütörtökön, válaszoltam.
Mi az, hogy csütörtökön?
Ma kedd van, ma hazamész, holnap, szerdán otthon leszel és majd csütörtökön itt alszol.
Gondoltam, hogy ez egyszerre sok, de azért bólogatott, majd újra kérdezte: Mama, ma itt alszunk?
Valami miatt el volt foglalva azzal, hogy ma mi történik.
Mindig örülnek, ha nálunk alhatnak, de azért szeretik tudni, hogy hogyan végződik a nap.
De egy kicsi emberke még nem tudja a számokat és nem érti a holnapot.
Azért kérdezi meg ugyanazt sokszor. Értékel és raktároz.
Nem számoltam meg, hogy hányszor kérdezte meg, hogy: Mama, ma itt alszunk?
Szerintem pontosan annyiszor, hogy elérje, hogy számára biztonságosan lássa a rövidtávú jövőt.
Ma van a holnap tegnapja :)
Öt éves unokámat a tegnap és a holnap foglalkoztatta.
Néha nem is olyan könnyű szemléletesem megmagyarázni a felnőttek számára egyszerű fogalmakat.
Én az alvás köré építettem a magyarázatott.
Reggel amikor felkeltél és arra gondoltál, hogy milyen klassz lego várat építettéll, akkor arra gondoltál, hogy mi történt tegnap. Mert azt tegnap építetted.
Ma pedig itt vagy nálunk.
És ha alszol egyet éjjel, akkor mentek szülinapozni. Az pedig holnap lesz.
Ezzel meg is elégedett.
Aztán arról kezdtünk beszélgetni, pontosabban én elkezdtem mesélni arról, hogy a napoknak neve van. De elszaladt játszani, a beszélgetés félbe maradt.
Igen, egy ovis korú még megengedheti magának, hogy annyit tudjon meg, amennyire éppen szüksége van, ami éppen érdekli.
Ez így van jól, mert ami érdekli, azt tapasztalatom szerint meg is jegyzi.
A napok nevéről majd máskor beszélgetünk.