top of page

Mi legyen a vége a mesének?



Mindenki vígan él


Öt éves unokámnak meséltem.


Kicsit elvont mese szellemekkel, akiket a főszereplők látnak, szoborparkkal, amiben szoborrá varázsolt emberek állnak. És néha mozognak is.

Egyes részletet többszöt is el kellett mondani, sokat kérdezett az unokám.

Kicsit át is alakítottuk helyenként a történetet, mint mindig.


Ez az interaktív mesélés lényege, de most egy számomra érdekeset szeretnék megosztani veletek.


Közeledett a mese vége, ami az én fejemben úgy végződött, hogy az életre kelt szobrok szelleme a csillagokba szállt, onnan nézték együtt a szoborkertet.

Szerintem ez az unokámnak nagyon elvont volt, ezért azt kérte, hogy inkább úgy legyen, hogy mindenki felébred és örül és táncol és vígan él, mint a Csipkerózsika történetben.


Természetesen így lett, mivel ez az ő meséje.


Akadály a felnőtt fejben


Utána elgondolkodtam, hogy igen, neki még az, hogy valakinek a szelleme ide-oda száll, kevésbé elképzelhető, mint az, hogy életre kell és vígan él.


Mivel a mese szerint a kővé vállás réges-régen történt, az én fejemben nehezen fért össze, hogy valaki több száz évet ugorva éli tovább az életét, mivel magamban elkezdtem filozofálni arról, hogy ilyenkor mi történne.


De ő még nincs korlátok közé szorítva, szerinte élik az életüket.


A GoniBoszinak legyen okostelefonja


Másik unokám modernizálta az egyik mesét, amikor arról volt szó, hogy a GoniBoszik levelet küldenek és az sokáig ér oda.

Egyszerűen azt mondta, küldje az okostelefonján.

De nincs neki, mondom én.

De legyen, oldotta meg egyszerűen a problémát.

És természetesen lett, mivel ez az ő meséje.


Játékoson tanulok és tanítok


Így keveredik a mese és a valóság.

Már többször mondtam én is tanulok a gyerekektől, nem is keveset.


Comments


bottom of page