Mindenki vígan él
Öt éves unokámnak meséltem.
Kicsit elvont mese szellemekkel, akiket a főszereplők látnak, szoborparkkal, amiben szoborrá varázsolt emberek állnak. És néha mozognak is.
Egyes részletet többszöt is el kellett mondani, sokat kérdezett az unokám.
Kicsit át is alakítottuk helyenként a történetet, mint mindig.
Ez az interaktív mesélés lényege, de most egy számomra érdekeset szeretnék megosztani veletek.
Közeledett a mese vége, ami az én fejemben úgy végződött, hogy az életre kelt szobrok szelleme a csillagokba szállt, onnan nézték együtt a szoborkertet.
Szerintem ez az unokámnak nagyon elvont volt, ezért azt kérte, hogy inkább úgy legyen, hogy mindenki felébred és örül és táncol és vígan él, mint a Csipkerózsika történetben.
Természetesen így lett, mivel ez az ő meséje.
Akadály a felnőtt fejben
Utána elgondolkodtam, hogy igen, neki még az, hogy valakinek a szelleme ide-oda száll, kevésbé elképzelhető, mint az, hogy életre kell és vígan él.
Mivel a mese szerint a kővé válás réges-régen történt, az én fejemben nehezen fért össze, hogy valaki több száz évet ugorva éli tovább az életét, mivel magamban elkezdtem filozofálni arról, hogy ilyenkor mi történne.
De ő még nincs korlátok közé szorítva, szerinte élik az életüket.
A GoniBoszinak legyen okostelefonja
Másik unokám modernizálta az egyik mesét, amikor arról volt szó, hogy a GoniBoszik levelet küldenek és az sokáig ér oda.
Egyszerűen azt mondta, küldje az okostelefonján.
De nincs neki, mondom én.
De legyen, oldotta meg egyszerűen a problémát.
És természetesen lett, mivel ez az ő meséje.
Játékoson tanulok és tanítok
Így keveredik a mese és a valóság.
Már többször mondtam én is tanulok a gyerekektől, nem is keveset.