Remek ötletet kaptam barátnőmtől, aki szintén nagyi.
Úgy játszottak, hogy a hétfejű sárkánynak mindegyik feje mást és mást tudott.
És természetesen ezt az unokák találták ki, hogy melyik fejnek milyen tulajdonsága, szuper ereje van. Aztán ebből lett a sok kalamajka, mert mindegyik fej mást akart csinálni, más volt neki fontos.
Öt éves lányunokám egyedül volt nálunk, gondoltam kipróbáljuk a közös meseírást.
Felajánlottam neki a hétfejű sárkányt, azonban ő inkább hét sárkányt akart, hét testvért.
De azok természetesen mind mást akartak, más volt a hobbijuk, az értékrendjük, a viselkedésük.
Így a mi népes sárkány családunknak sem volt könnyű, mert valaki mindig mást akart és meg kellett győzni, hogy csatlakozzon a többiekhez.
Így is jól szórakoztunk és az unokám legközelebb, amikor jött, pontosan fel tudta sorolni, hogy melyik sárkány mit csinált, mihez értett.
Érdekes, hogy a gyerekeket nem zavarja, hogy éppen milyen mesevilágban vagyunk, nekünk bizony volt olyan kissárkányunk, aki állandóan TV-t akart nézni és nem akart sehova menni.
De volt olyan is amelyik szeretett álmodozni és csillagokat nézni.
Amikor a hat éves fiú unokámmal gondolkodtunk meseíráson, akkor azt találta ki, hogy a Gongolu csinált egy időgépet és visszament a múltba, amikor gyerek volt.
Aztán pedig megkereste a testvérét és kibékültek, ha nem is teljesen.
Írom ezeket a történeteket, hogy feledésbe ne merüljön.
Ajánlom ezt mindenkinek.
A 13 éves lányunokámmal találtuk ki az első meséket, és ezek azóta is élnek és fejlődnek.
Bendő Erdő világa egyre növekszik.
Mindegyik unokám hozzáteszi a maga történetét.
Comentários