Érdekes gondolatokat vetett fel egy neveléssel kapcsolatos podcast egyik szereplője.
Arról beszélgettek, hogy úgy nőtt fel, hogy mindig tökéletsnek kellett lennie mindenben, mert különben nagyon erősen hangsúlyozták, hogy nem elég jó.
És amikor anyuka lett, azt hitte neki is ezt kell tennie, pedig ő maga sem érezte jól magát gyerekkorában ebben a perfekcionista világban.
És itt láthatjuk, hogy milyen fontos beszélgetni egymással, meghallgatni mások véleményét, átgondolni és ha kell megváltoztatni a sajátunkat.
Arra jött rá az anyuka, és mélységesen egyet értek vele, hogy a megértés, a kapcsolódás sokkal fontosabb a tökéletességre törekvésnél illetve a tökéletesség követelésénél.
Keressük, hogy mi érdekli a gyerekünket, hallgassuk meg, hogy mit szeretne, segítsünk neki az olyan kiteljesedésben, ami boldoggá teszi.
A kisgyerek még nincs tisztában azzal, hogy mit szeretne, mivel nem ismeri a széles palettát.
De annak azonnal hangot tud adni, hogy mi az ami nem kell neki.
Figyeljünk erre és váltsunk, ha kell.
Ehhez azonban tájékozódni kell és érdemes.
Én például ezért is hallgatok olyan nevelési podcastokat, amelyek nem csak szakembereket szólaltatnak meg, hanem szülőket is.
Kicsit hiányolom a nagyszülők hangját, mivel manapság gyakran résztvesznek a gyerekek gondozásban, nevelésében.
Bár mindig hangoztatjuk, hogy a nagyi ne neveljen, nyugodtan “rontsa” el a gyereket.
De szerintem nem is a nevelésen van a hangsúly, hanem az értékátadáson, olyan szemlélet átadásán, ami empatikussá, segítővé, együttműködővé alakít.
Mivel a felsoroltak mind tanulható képességek, nem baj, ha valakinek nincs meg alapból, hiszen sokfélék vagyunk.
A gyakori együttlét nemcsak a testvérekkel, de unokatestvérekkel is ha vannak nagyon komoly tanulási folyamat, a kooperáció, az osztozás, az odafigyelés akváriumban való gyakorlása.
Az akváriumon a védett családi környezetet értem.
Itt nyugodtan hibázhat bárki, ha utána megértést és figyelmet kap. És közös ügyködést azon, hogy a közösségi élet jobb legyen a családon belül és kívül.
Comentários