Négy éves unokámmal ismét a Gongolut meséltük.
Ő egy rosszkedvű, önző varázsló, aki az egyik varázs szőrű kiskutyát szeretné megszerezni Kutyafalváról.
Kérdezem tőle, hogy hol folytassuk. Meséljük az elejétől, mondja.
Rajzolunk, mesélünk, nevetünk. Újra meg újra eljátszuk, hogyan tanítja Mosolygós Lili tündérboszi a kiskutyákat, hogy hogyan vigyázzanak magukra.
Egyszer régen egyik este már majdnem végig meséltem ezt a történetet, de azóta mindig azt kéri ő is és a három éves unokám is hogy elölről kezdjük.
Miért ne…
Kicsit mindig változik a történet és egyre részletesebben kitaláljuk, hogy hogyan vigyázzanak magukra a kiskutyák és mit tervez Gongolu, a varázsló.
De egyszer csak azt mondja az unokám, mama mikor érünk ahhoz, hogy a teraszon vannak?
Csodálkozom, hogy mennyire megjegyeznek ezek a kicsik mindent.
Eddig még csak egyszer jutottunk el hetekkel ezelőtt.
És tudja, és emlékszik.
Azt válaszoltam neki, hogy de hiszen ez a mese végén van, szeretnéd, hogy azt a részt meséljük?
Nem - válaszolja, inkább játsszuk el még egyszer, hogyan tanítja Mosolygós Lili a kiskutyákat.
És már játszunk is, nem tudom, hogy hányadszor, DE…
DE mindig újabb kiskutyák kerülnek a csapatba, mindenki meg akarja tanulni, hogy kell vigyázni, ha jön Gongolu.
És úgy tanulunk, hogy a kisunokám észre sem veszi.
Újra meg újra elmondjuk, hogy minden kiskutyának szófogadónak kell lenni, és nem mehetnek egyedül messzire játszani, különösen nem a Bendő erdő tisztására és így tovább és tovább…
Ha tetszett a bejegyzés és érdekel a Csavarga Mese - Interaktív Mesefoglalkozás, akkor nézz körül a honlapomon