Egy duplán szép nap

Itt volt két unokám. Vidáman rajzoltak, játszottak, öltözködtek.

Az egyik „szabadalmam”, hogy még szín- és stílustanácsadó koromból rengeteg mindenféle kendőm és sálam van. Sok köztük a pillekönnyű, áttetsző. Ezekkel bármikor játszhatnak.

Imádják. Az egyik legjobb játék. Ezerféle módon öltözködnek velük.

Délutánra felpörögtek az események. Átjött egy szomszéd kisfiú és kislány, így aztán még többet lehetett játszani, ugrándozni, öltözködni.

Aztán kaptam egy telefont a nagyunokámtól, hogy idejöhetnek-e két barátnőjével. Természetesen, mondtam.

Amikor beállított a három nagy lány, a kicsik villámgyorsan eltűntek az emeleten. A hét éves lányunokám volt a vezér. Eljátszották, hogy ők nagyon félnek a nagyoktól. Természetesen ez sok-sok visítással járt. Persze közben gurultak a nevetéstől.

Mondom neki:

– De hát a tesód és a barátai!

Ők meg azt mondták erre:

– De hát olyan nagyok!

– Miért? – kérdeztem. – Anyukád, apukád nem nagy? Én nem vagyok nagy?

– De az más. - mondták kórusban.

Azért megkértem őket, hogy a visítást egy kicsit halkítsák le.

Így persze már nem olyan izgi ‘félni’.

Végül levonultak és kirohantak a kertbe. Egyedül a kicsi fiú állt meg és köszönt a nagyoknak.

Mégis megdicsértem, hogy milyen bátor.

A nagyobbak pillanatok alatt hatalmas mennyiségű cseresznyét fogyasztottak el, hintáztak a hintaszékben, és jól érezték magukat.

Hát még én.

Imádom, amikor ennyien vannak körülöttem.

Közben megérkezett az egyik barátnőm is. Elkezdtünk beszélgetni, és mire észrevettem, a nagy, akinek közben elmentek a barátnői, pillanatok alatt megfagyiztatta a kicsiket a hűtőből.

Itt is szembesültem viszont egy érdekes dologgal.

Végül én tettem be a mosogatógépbe az edényeket. Barátnőmmel együtt mosolyogtunk, hogy mennyire más világ van most.

Amikor mi kaptunk fagyit, akkor a tálka és a kanál a végén olyan volt, hogy akár el sem kellett volna mosogatni.

Most pedig a tálak zöme olyan globálisan volt kikanalazva.

Már szétszaladtak, mire észrevettem

.

Megmondom őszintén, mindig szólok az unokáimnak:

– Gyerekek, nem akarok öblögetni, mielőtt beteszek valamit a mosogatógépbe.

Értik, és már üres is a tányér vagy a tál.

De itt most az volt kicsit érdekes, hogy ez nem spenót volt, hanem fagyi.

De a fagyi ma mindennapos dolog, és talán különben is annyira fel voltak pörögve, hogy rohanni kellett játszani.

Mindenesetre nekem nagy élmény volt, hogy hét energiabomba töltötte meg és töltötte fel a házat.