Úgy látom, hogy nagyiként sokkal többet játszom az unokáimmal, mint annak idején a gyerekeimmel játszottam.
Egyszerű a magyarázat, amikor jön az unoka, félre tudom tenni a napi dolgokat, ha kell.
A Színezz - Mesélj - Beszélgess hármas egész nap él.
Természetesen nem kell állandóan játszani, de érdemes úgy játszani, hogy azt egyedül is folytathassa a kisgyerek.
Ennek a kulcsa nálunk, hogy a játékokon kívül mindig sok papír és írószer van kéznél.
Igyekszem, amikor mesélek, rajzolni is, sőt nem csak én természetesen, hanem a gyerekek is.
Vagy színeznek, vagy hozzárajzolnak, vagy önállóan rajzolnak.
És a konyha az állandó kiállítások helyszíne.
(A BLU TACK éppen annyira ragad, amennyire kell és nem hagy foltot.)
Bárhová lehet rajzokat feltenni, és persze rendszeresen cserélni.
Amikor már elmentek a gyerekek, a sok vidám rajz emlékeztet rájuk.
Imádom a három éves gondtalanságát, a virágnak füle van és lábai, a szemek mellé kerül a szemöldök. Bárkinek lehet 7-8 lába vagy szárnya.
Tanulok az unokáimtól, tanulok a gyerekektől
A gyerekek is értékelik, ha rácsodálkozom a műveikre.
Mindig csinálnak olyan színezést, amire azt mondom “húúú, ez nekem biztos nem jutott volna eszembe”.
Sosem irányítok, csak ha kérdeznek.
Akkor is inkább visszakérdezek, te mit szeretsz, neked mi tetszene?
Hangsúlyozom, hogy nincs rossz megoldás, de van érdekes, meghökkentő, bizarr, szomorú vagy vidám…
És ezért tanulok tőlük látásmódot, ízlést, könnyedséget.
Színszakértői diplomám van, sokat foglalkoztam a színekkel, színharmóniákkal, divattrendekkel.
A gyerekeknél ezek nem érdekesek, a választás ösztönös, bár természetesen rengeteg hatás éri őket is, mint mindenkit ebben a monitorokkal teli világban.
Így talán nem is igaz, hogy mindig ösztönös, lehet tudatos vagy tudatalatti másolás is, de a lényeg a kreativitás és a kreativitás öröme.
Amit ítélettel soha nem szabad visszafogni.
Tájékozódj a honlapon: csavargamese.hu
Yorumlar