Hm, elgondolkoztam ezen, hogy jó vagy nem jó.
Arra jöttem rá, hogy a 3-4 éves gyerek már figyel a mesére még akkor is, ha halkan és nagyon lassan mesélek, és nem akar elaludni.
Inkább azt szoktuk csinálni, hogy megegyezünk a mese mennyiségben, vagy annak hosszában.
Amikor elértünk egy pontra, akkor azt mondom, hogy ezt most itt holnap folytatjuk, akár reggel, ha szeretnétek, de most már aludni kell.
Legtöbbször elfogadják, néha, ha még nem elég fáradtak, akkor még mesélek valami rövidet.
Mi történt ma?
Valalhol olvastam és jó öteletnek tartottam, ki is próbáltam, jól működik, végig vesszük a nap történéseit, megállunk jónál, rossznál és röviden megbeszéljük.
Kiemelem, ha valamiben ügyesek voltak és újra megdicsérem őket. Akárcsak azért, mert megosztották a sütijüket a kisebb testvérrel.
Azt is megbeszéljük, ha valami nem sikerült, de mindig igyekszem valami jót hagyni a végére.
Nagyon fontos, hogy ha valakinek segítettek, vagy megosztottak valakivel valamit, azt külön kiemelem, hogy az a másiknak mennyire jól esett.
Most egy izgalmas könyvet olvasok az empátiára nevelésről. Minden szavával egyet értek és kipróbálom az életben az ajánlott módszereket.
(Michele Borba: Szelfimánia - Miért sikeresebbek az empatikus gyerekek az énközpontú világban?, Eredeti cím: UnSelfie: Why Empathetic Kids Succeed in Our All-About-Me World )
Ajánlat
Ha gyermeked szívesen kipróbálna egy mesefoglalkozást, akkor a Mesefoglalkozás oldalamon tudsz tájékozódni és jelentkezni.