Hangsúlyozom a felelősséget, azaz csak teljes odafigyelés esetén lehet kicsi gyereknek apró játékot a kezébe adni.
De azt tapasztaltam, hogy érdemes, mert nagyon szeretik a kicsik az apró tárgyakat és a kezük finommotoros mozgása fejlődik, ha kicsi tárgyakkal is tudnak bánni.
Talán emlékeztek a négykézlábas-szöszszedős korszakra, amikor a kicsi a szinte láthatatlan szöszt is felcsippentette és ha nem voltál elég éber, a szájába tette.
Már itt elkezdődik annak tanítása, hogy nem szabad minden a szájba tenni, de ugyanakkor az a pici mozdulat a fejlődés fontos szakasza volt.
Azt is érdemes megtanítani a kicsinek, hogyha talál valamilyen apróságot, az adja oda. Ilyenkor köszönjük meg, hogy milyen ügyes és tegyük nem elérhető helyre az apró tárgyat.
Mi az, hogy nem elérhető hely? Olvasd el ezt a blogbejegyzést is, ha érdekel.
Tanítani érdemes, nem tiltani
Amelyik kicsinek van nagyobb testvére, óhatatlanul találkozik ici-pici cipőcskékkel, legóval, stb.
Ezért kell tanítani és nem tiltani.
Ha nem kerül a kezébe, nem ismeri, és ha végül véletlen a kezébe kerül, akkor sokkal nagyobb az esély arra, hogy a szájába veszi, mintha napi szinten találkozik kicsi tárgyakkal és tudja, mit lehet vele tenni és mit nem.
De még egyszer felhívom olvasóm figyelmét a felelősségre, csak kontrolláltan vagy sehogy.
Amikor éppen nincs idő a teljes odafigyelésre, akkor semmiképpen ne maradjon a kicsi gyerek közelében apró játék.
Comments