Kezembe került eg régi újság, aminek a hátulján vicces rajzos formában fel volt sorolva, hogy mi mindent adhatunk a másiknak akkor, amikor úgy érezzük hogy nincs semmink, amit adhatnánk.
20 kis rajz volt, de amikor úgy döntöttem, hogy leírom magamnak, akkor kiderült, hogy még sok-sok mindent adhatunk, ami nem tárgy, de sokszor értékesebb a tárgyaknál.
Leírtam a szavakat először egy füzetembe, de aztán rájöttem, hogy ha cetlikre írom, akkor sok szempontból lehet rakosgatni és már meg is született a fejemben egy játék.
Kinek, mikor, mit és hogyan adhatunk, hogy örömére és megélégedésére szolgáljon.
Lehet rosszul adni, kérdezheted, és a válasz: igen.
Kommunikációs akadályok, de csak ha…
Nem is gondolnád, hogy a Gordon féle 12 kommunikációs akadálynak több mint a fele csak akkor akadály, ha rosszul használjuk, egyébként segítség.
Akadály, HA olyan fordulatokat használunk, amivel a kommunikáció egyoldalú, általánosító, bagatelizásló, ítélő… hiába jószándékú.
Nemcsak a közeledési mód, de az időpont is lehet alkalmatlan a pozitív kommunikációra.
Ha a kisgyerek elesik és fáj a lába, akkor az első, hogy ezen segítsünk, és csak utána lehet elmagyarázni, hogy miért történt a baj és a jövőben hogyan vigyázzon magára.
Ha a gyerek beleesett a sárba, előbb húzd ki belőle, öltöztesd át, és csak utána beszélj a sár és a tisztaruha eléggé evidens kapcsolatáról.
És lehetőleg zsiráfnyelven és ne sakálnyelven.
Kedvesen és nem lekiabálom a fejét, mert mérges vagyok.
Mert miért is vagyok mérges? Nincs kedvem sáros ruhákkal bajlódni - jogos.
De lásd meg a humort, a gyerek kísérletező kedvét, esetleg gondolj egy saját sztorira, amikor te is csupa sár lettél.
Ha rossz emlék, akkor a kapcsold be az “én nem teszek ilyet a gyerekemmel”
Ha jó emlék, akkor pedig “én is ilyen toleráns leszek”
És a probléma megoldva úgy, hogy olyan családi sztori lehet, amin mindenki nevet utólag.
Nagyon fontos az én, te és nem mindenki a pozitív kommunikcióban.
Ha a probléma rólam is szól, akkor elmondom, hogy én mit érzek, engem hogyan érint.
Ha valakinek segíteni szeretnénk, akkor kérdezzük meg, hogy ő mit gondol, vele mi történt.
Amit ilyenkor adhatunk a teljes odafigyelés, valóban hallgassuk meg.
Ne azon gondolkodjunk, hogy nekünk van-e jobb sztorink.
Ez az odafigyelés művészete.
Tegyük a másikat főszereplővé.
Mit adhatunk, ami lényegében ingyen van, és mégis sokat jelent, nagy ajándék
Mosolyt, kedvességet, segítséget, időt, ötletet, lendület, figyelmet, tanácsot, szárnyakat, információt, üdvözletet, bátorítást, tudást, megbecsülést, elismerést, csodálatot, simogatást, köszönetet, együttérzést, barátságot, gondoskodást, figyelmességet, ölelést…
Gyere, kapsz egy ölelést
Lehet, hogy láttál már olyan performance-t, hogy emberek kiálltak az utcára olyan felirattal, hogy itt kaphatsz egy ölelést. Ha láttál már ilyen videót, akkor láthattad, hogy mindenki nevetve távozik.
Én személyesen belefutottam egy ilyen csoportba Londonban és úgy döntöttem, hogy igen, kérek egy ölelést. És valóban az embert öröm önti el és ettől a néhány másodperctől fel tud töltődni.
Szerintem még fél óra múlva is mosolyogtam az élményre gondolva, mint ahogy most is, évek múlva.
Mikor kinek mit adhatunk?
Ez a játék vagy gondolatsor kapcsolódik két másik cikkemhez - UBUNTU és Hogyan neveljünk jó testvéreket.
Comments