Mi a mesélés evolúciója?

Ladykiren
15 perccel ezelőtt
3 perc olvasás

Hogyan változik az esti mese illetve mesélés, ahogy nőnek a gyerekek

Bevezetés – Az altató mese szerepe

Egyik régi cikkemben írtam arról, hogy én mesélek, de te csak aludj nyugodtan.

Azaz amikor még a gyerek kicsi és még nem is nagyon érti, hogy miről van szó, de azért mesélünk neki, és mindenképpen ajánlom, hogy meséljünk neki, de még a cél, hogy aludjon el megnyugtató hangunkra.

Éppen ezért:

lassan,
halkan,
akár kissé unalmasan mesélünk, és a kicsi már alszik is.

A figyelmes hallgató – Amikor a gyerek már követi a mesét

Ez az állapot nem sokáig tart, hamar eljutunk oda, hogy a kisgyerek figyel, amíg mesélünk, és érdemes egy határt szabni, hogy “és itt a vége fuss el véle”, most már aludni kell.

Ilyenkor persze a leggyakoribb válasz:

még egyet,
mi általában beleegyezünk, hogy jó egy rövidet.

Persze erre is az a válasz, hogy még egyet, de érdemes következetesnek lenni és nem végteleníteni a történetet.

A történetmesélés egyben beszélgetés

Amikor már nagyobbak, akkor a történetmesélés gyakran beszélgetéssé alakul, és érdemes időt szánni rá, mert nagyon izgalmas. És természetesen itt is határt kell szabni, hogy most már vége, alvás következik.

Amikor a két négyéves, egy hatéves és egy hétéves unokám alszik nálunk,

akkor az esti mesét bontani kell:

először a kicsik meséje következik,
aztán a nagyoké.

Mesélés közösen – Amikor a gyerekek mesélnek

Mostanában van olyan eset is, hogy nem is jutok szóhoz, mert valamelyikük mesél:

vagy valamelyik sokszor mesélt történetet,
vagy óvodai mesét,
vagy sajátot.

És mivel a kicsik sosem akarnak lemaradni a nagyok mögött, ezért ők is kitalálják a saját mesét.

Van amikor kicsit segíteni kell,
de van amikor nem engedik, akármennyire összekuszálódtak a szálak.

Nem baj, a mese attól mese, hogy bárhogy, bármi megtörténhet benne.

Esti rutin és időkeret

Nagyon szeretem ezeket az esti mese-beszélgetéseket, igaz hétközben, amikor másnap ovi van, jobban figyelni kell arra, hogy mikor kell befejezni és aludni.

Érdemes 20-30 percet rászánni, mert nagyon sok mély gondolat kerül elő:

a gyerekek saját élményei,
közös nevetések,
váratlan kérdések.

A „mi lenne, ha…?” és a „miért” korszak

Ha éppen egy történet van terítéken, akkor a történéseken keresztül lehet gondolkodni:

Mi lenne, ha… kérdéseket feltenni,
közösen megbeszélni.

Én csak ülök és mesélek, de mivel mindig barátja vagyok az interaktív megnyilvánulásoknak, a mese könnyen válik beszélgetéssé.

A másik módja a mese közbeni beszélgetésnek a “miért” korszakban gyökerezik.

A gyerekek szókincse úgy fejlődik a legjobban, ha kérdeznek.

De mi magunk is:

figyelhetünk arra, hogy vajon egy szónak tudják-e az értelmét,
mi is kérdezhetünk,
illetve amikor kell magyarázhatunk.

Ilyenkor néha türelemre kell inteni a nagyobbakat, hiszen ők már tudják, amit a kicsik esetleg nem. Meg szoktam kérni őket, hogy magyarázzák el ők a kicsiknek, hogy az adott szó mit jelent.

Egymástól tanulni

Az egymás tanítása minél korábban kezdődik, annál hatékonyabb lesz. És a kicsi is megtanul magyarázni, ami nagyon fontos készség.

Példák a gyerekek szavaiból:

“Bébi könnyű” – ha valamit nagyon könnyűnek ítélnek.
“Taps Zsuzsinak” – lelkesen tapsolnak, ha valakinek valami jól sikerül.

És én nevetek, hogy látjátok, én is tanultam tőletek.

Nagyi feladat

Mindent érdemes megtanulni és használni, az ő szlengjüket, ha én használom, közös nevetésre ad okot.

A 14 éves unokámat már arra is kértem, hogy írja nekem össze az általuk használt szlengeket, mert meg se tudom jegyezni.

De kérdezek, ha valamit nem értek, bár nem ígérhetem, hogy egy hét múlva is emlékszni fogok rá.

Merjünk tanulni egymától!

Mit tanulhatunk a mesélés evolúciójából?

A mese először altat, később beszélgetéssé válik.
A gyerekek bevonása erősíti a kreativitást és az önbizalmat.
A következetesség segít a lefekvési rutin kialakításában.
A „mi lenne, ha…?” és „miért” kérdések fejlesztik a szókincset és a gondolkodást.
Az egymástól tanulás minden korosztály számára értékes.