Divatrajzot tanultam jó néhány évvel, ezelőtt.
Két tanárunk volt, mind a kettő szaktekintély.
De a stílusuk nagyon különbözött.
Az egyik szerint mindenki csak ront és pocsék munkát végez.
Ha csak egy kicsi kivetni valót talált, azt azonnal felnagyította és felháborodva kérdezte, hogy lehet ilyen rosszul rajzolni.
A másik felhívta a figyelmet a hibákra, de az erősségekre is. És arra először. Nézd, hogy eltaláltad ezt a vonalat, ezt a könnyedséget próbáld megtartani…
Ezeket az arányokat nézd meg újra.
Szóval nem érezted magad lealázva, hogy kevesebb tudással oda mertél ülni és rajzolni.
Én ekkor már felnőtt voltam, mégis mindig örültem, amikor a pozitív tanár volt velünk és az óra végén fel voltam dobva.
Ha egy gyerek kerül hasonló helyzetbe, ő nehezebben dolgozza fel és esetleg elhiszi, hogy ő rossz, tehetségtelen.
Sok féle szívet rajzolhatunk
Egy kislány a szabad témájú rajzfoglalkozáson rajzolt egy kecses kicsi szivet és boldogan vitte ki megmutatni a foglalkozás vezetőnek.
Aki ránézett a szívre, maga elé húzott egy üres papírt és rárajzolt egy nagy kövér szivet, “én ilyet szoktam” mondta és odatolta a gyerek elé.
A kislány lehajtott fejjel ment a helyére és megpróbálta kiradírozni a munkáját, amikor ez nem sikerült abbahagyta a rajzolást és csak nézelődött a foglalkozás többi részén.
Ez egy apró történet, nem történt semmi komoly, vagy talán mégis?
Az ilyen apróságok veszik el a kedvét különösen a külső kontrollos gyereknek, aki nem bízik saját tudásában és vágyik a dicséretre.
Ugyanez a történet lejátszódhatott volna így is.:
Jaj de szép szivet rajzoltál, nézd én meg ilyet szoktam, gyere együtt találjuk ki, hogy még milyen sziveket lehet rajzolni.
Tudtad, hogy egy V betűből és egy ráfektetett hármasból is szív lesz?
És így tovább..
Vagy csak egyszerűen:
Szuper, színezd ki, ha van kedved.
És a rajz biztosan elkészült volna.
Nézz körül a honlapomon: csavargamese.hu
Commentaires